A „Sorvé” szó semmit sem jelent. Nincs etimológiája, nincs családi legenda, nincs kitalált francia örökség. Azért találtam ki, hogy egyetlen dolgot jelentsen, és csakis egyet: ezeket az illatokat.

A márka a legegyszerűbb helyzetből született: nincs senki más, csak én. Nincs ügyfél, aki visszatartana, nincs fókuszcsoport, amely tompítaná az éles széleket, nincs marketingosztály, amely megkérdezné, hogy ez nem „egy kicsit túlzás-e”. Nos, néha tényleg egy kicsit túlzás. Pont ez a lényeg. A Sorvé olyan alapanyagokat használ, amelyekkel az emberek általában némi félelemmel bánnak – én a határukig feszítettem őket, majd még tovább. Nem azért, hogy provokáljak, hanem mert egy alapanyag igazi jellege csak akkor tárul fel, ha a parfümök többsége már elérte a határait. Nem követem a trendeket, nem másolok, nem klónozok, és nem merítek „ihletet” senki munkájából. Nem olyan illatot készítek, amiről tudom, hogy mindenkinek tetszeni fog, mert ha valószínű, hogy mindenki élvezni fogja, akkor valószínűleg senkinek sem fog igazán számítani.

Minden Sorvé-üveget kézzel készítek, Magyarországon. Egy gyártási tétel néhány tucat üvegből áll – nem százból, és biztosan nem ezerből. Mindegyiket kézzel keverem össze, kézzel töltöm meg, kézzel címkézem és csomagolom. A macerációs idő illatonként változik; egy könnyebb kompozíció három hétig macerálódhat, egy természetes összetevőkkel teli, összetettebb illat pedig öt-hat hétig, majd a végső töltés előtt további két hetet alkoholos oldatban töltenek. Ez nem a türelem kedvéért történik, hanem egyszerűen ennyi időre van szükség ahhoz, hogy egy illat elérje a kívánt formáját. A koncentrációk általában 20 és 30 százalék között mozognak, az adott illattól függően – ami jóval meghaladja a piacon szokásos értékeket.

Nem spórolok az alapanyagokkal, és nem vagyok dogmatikus sem. Egy olcsó szintetikus pézsma boldogan megfér a Sorvé-ba egy fiolányi siámi oud, sambac jázmin, vagy török és bolgár rózsa mellett. A „100%-ban természetes” nem minőségi pecsét; csupán marketingfogás. Ami számít, az az alapanyag hatása a kompozícióban, nem pedig az, hogy honnan származik vagy hogyan nyerték ki.

Az illatok nem tartoznak ugyanahhoz a családhoz, és nem is egy téma variációi. Különálló világ, amelyeknek nincs közös jellegük, sem jellegzetes összetevőjük – és soha nem is akartam, hogy legyen. Ami összeköti őket, az az, hogy mindegyik erős, sűrű, komplex alapra épül. Ez nem annyira stílusbeli választás, mint inkább gondolkodásmód: egy parfümnek ki kell állnia a helyét, és tartósnak kell lennie.

Ez a Sorvé.